Hajnalban keltem a hülye óra csörgésére. Kipattantam az ágyból és felöltözten. Összefogtam a hajamat, hogy kissé normálisabban nézzek ki és lementem a konyhába. Elvettem a szokásos almát, és kiléptem az udvarra. Már éreztem hogy ma szép nap lesz, sok napsütéssel. Az istálló fele indultam. Nézegettem a talajt, mert előző napokban esett kicsit, de most jó volt. Az istállóba léptem, ahol minden lovam felkapta a fejét. Medicinehez léptem. Megsimogattam, majd elmentem a reggeliéjért. Kivezettem a bokszból, és kikötöttem. Elétettem a reggelijét, és míg ő evett leápoltam. Addig dörzsöltem, vakartam, tisztítottam, amíg a csodálatos szürke szőre nem csillogott. Ezután felszerszámoztam, majd irány a pálya. A pályán bemelegítettünk két kör lépéssel, egy kör ügetéssel, és fél kör vágtával, majd a stargépbe beállást gyakoroltuk. Párszor belementünk, majd ki, átgyalogoltunk rajta, majd végleg beálltunk, és a csengőre vártunk. A táv 1100 méter, homokos pályán. A csengő megszólalt, mi pedig tökéletesen rajtoltunk. Medicine szépen haladt előre, nagy vágtaugrásokkal. Végig bíztattam, 1100 méter nem túl hosszú táv, folyamatos gyorsulás szükséges. Azt az utolsó 100 m-t száguldva tettük meg. A cél után felálltam a nyeregben, lassítottunk. Ügettünk egy kicsit, majd odamentünk az edzőmhöz, aki szerint jó időt futottunk. Vártunk pár percet, ügettem vele még egy kört, utána két kört léptünk, majd elhagytuk a pályát. Az edzés után az istállóba vittem, ahol leszerszámoztam, és takarót tettem rá, hogy elmenjünk még sétálni az istálló körül. Sétáltunk még körülbelül fél órát, majd bevittem a bokszába, elétettem egy kis szénát, ellenőriztem az itatóját és elmentem.

A szokásos reggeli teendők után bemelegítettünk a pályán. Ma 1300 métert futunk, jó formában kell lennünk a startnál és a hajránál is. Bemelegítés után jött a szokásos kapu-próba. Átmentünk rajta párszor, próbálgattuk, Medicine egyáltalán nem hülyült, normálisan és ügyesen átment mindig. Ezek után beálltunk, jeleztem az edzőnek hogy figyeljen mert mérheti majd, felkészültünk, és feszülten vártuk a csengő hangját. Amikor már olyan csend volt hogy csak Medicine szuszogását hallottam, a csengő élesen megszólalt. A kapuk kicsapódtak, mi pedig kirepültünk. Megint tökéletes volt a rajt, az iramot tartottuk, szépen,egyenletes vágtaugrásokkal haladtunk a cél felé..Éreztem hogy még menni akart, hát engedtem,majd elértük az 1200 m-t. Jelt adtam, hogy hozza ki magából a legjobbat. Az utolsó 100 m-t szinte átrepültük, majd a célnál ismét lelassítottam, és az edzőhöz ügettünk. Az edző szerint ez volt az egyik legjobb időnk ezen a távon. Nagyon boldog lettem, Medicine még szuszogott. Az istállóba vezettem, leszerszámoztam, majd elmentünk sétálni. Séta közben a fülébe suttogtam hogy milyen büszke vagyok rá, és hogy milyen ügyes, ő csak boldogan sétált előre, néha-néha beleharapott a friss fűbe. Séta után a bokszába vezettem, és kapott egy répát a széna mellé. Kapott egy puszit majd magára hagytam.

A pihenőnapon Medicine-nek a legjobb dolga van. A kedvenc napja, /bár melyik lónak nem/, mert ilyenkor minden kényeztetést megkap. Napunk első helyszíne a legelő. Kivezetem, hadd legelésszen pár órát reggel hattól körülbelül tízig. Utána elmegyünk a járatógéphez, hogy sétáljon fél órát. A séta azért fontos ezen a pihenőnapon, mert ugyan pihen, de szüksége van egy bizonyos mozgásra hogy az edzésen ne pörögjön nagyon. A járatógép után a medencéhez viszem, itt is fél órát tölt el úszással. Nagyon élvezi a hűs vizet, imád úszni.Nagyokat prüszköl,és erőteljesen csapkod a lábával.Utána szaunába megyünk,ahol egy órát maradunk, hogy jól érezze magát. Utána egy hátellazító ,,masszázsra" viszem, ahol úgy masszírozzák végig, hogy ellazuljon, ne legyen feszült. Ezt Heaven is imádja, neki ez a kedvenc helyszíne a pihenőnepokon. Ezek után kikötöm, és leápolom fényesre, a patáit lekenem pataolajjal. A sörényét szépen kifésülöm, a farkát jó alaposan kiszálazom, minden ottmaradt piszkot, szalmát és egyéb dolgot kiszedek belőle. A végbélnyílását, és a szem, orr körüli részeket letörölgetem külön-külön nedves szivacssal. Ezután a bokszába vezetem ahol alhat egy jót, én elmegyek kikeverni a vacsoráját. Kap bele egy nagyon kicsi menta kivonatot, amitől nyugodtabb lesz, répadarabkákat és almadarabkákat teszek bele, majd ott hagyom.

Ma a reggeli teendők után a bemelegítés a megszokott formában történik. Ma megint 1100 métert futunk, mint hétfőn mert formában kell maradnia. Ma füves pályán futunk, mert füvön is jól fut, valamint  homokon kívül ezt is gyakorolni kell. A szokásos startkapu próba után beállunk, és várjuk a csengőt. Medicine idegesen rázza a fejét, mert már nagyon menni akar. Megszólal a csengő, kirobbanunk. Kissé gyorsabb tempóban haladunk, ezért visszafogom, de ígyis száguld a pályán. A szokásos utolsó 100 m-en teljes szabadságot adok neki, hogy a saját feje szerint fusson. Ő most nagyon rákapcsol, eszméletlen iramban fut a cél felé. A célt óriási sebességben lépjük át, majd lassítunk és az ezdőhöz megyünk. Ő elégedetten bólogat, mert megint jót futottunk. Medicine-nek jót tett a szabadnap. Edzés után sokat sétálok vele a pályán, majd takarót terítek rá és még úgy is sétálunk az istálló körül mert rendesen le kell hűlnie. Miután már teljesen jól van, beviszem az istállóba és a bokszába vezetem, ahol kap enni. Elérakom az abrakot, és húzok ki szénát az estére. Bemegyek kicsit hozzá ,és simogatom, ellenőrzöm a lábait és a hátát, majd hagyom pihenni és elmegyek.

Péntekenként általában terepre megyünk, hogy legyen egy kis szabadsága. Szereti a társaságot, így az egyik barátom is velünk jön. Angol nyerget rakok rá, és elindulunk kifelé. A kedvenc ösvénye az A ösvény, szóval általában arra megyünk. Ő nagyokat szagol a levegőbe, mikor az erdőbe érünk. Élvezi hogy kint lehet. Mi közben jól elbeszélgetünk a barátommal. Sokat lépünk a terep elején, majd egy kissé hepehupás rész után ügetünk. Gyönyörködünk az erdő nyújtotta látványban. Olykor-olykor őzeket látunk a fák között, Heaven ilyenkor izgatottá válik, Medicine viszont ügyet sem vet rájuk. Két különböző ló, mégis mennyire bírják egymást. Szimatol a levegőben, nagyokat prüszköl és sóhajtozik. Egy egyenes részre érve vágtában haladunk tovább. Medicine gyorsítani akar, de nem engedem neki. A másik lónak akarja megmutatni a gyorsaságát, de terepen nem száguldozunk, az elég a pályán. Megállunk kb. fél órára a kis tónál, lazítunk, legeltetünk, eszünk és beszélgetek a barátommal. Befejeztem a reggelim, majd felkászálódtam rá, és visszafordultunk. Visszafele is jól elbeszélettünk, ugyanott vágtázunk kicsit, majd ügetünk, és az utolsó kilómétert lépjük hazáig. Medicine és én nagyon jól éreztük magunkat, a barátom és a lova nemkülönben. Otthon leszereltem, és a bokszába vittem. Megkapta az ebédjét, a nap további részében hagytam pihenni a bokszban.

Itt a szombat, ma is 1300 méteren edzünk, akárcsak kedden, azonban ma füves pályán megy, két iramlóval. Felszerszámozom, majd a pályára lépünk. Bemelegítünk a szokott módon két kör lépéssel, egy kör ügetéssel és fél kör vágtával, majd a startgépet próbálgatjuk. A másik két ló is beáll párszor. Medicine-nek már nagyon jól megy a beállás, úgyhogy pár próba után nem is húzzuk az időt, beállunk és a csengő hangját várjuk. Nemsokára megszólal, Medicine pedig tökéletesen kiugrik a kapuból. Máris közepes tempóban galoppozunk. A másik két ló mögöttünk jön, de nemsokára egymás mellett galoppoznak. Ő csak szuszog, én pedig irányítom hogy lehetőleg a belső íven maradjunk. Éberen figyel minden kis rezdülésemre, közben pedig száguld, a méterek fogynak. Az egyik iramló kicsit előrébb van már, mikor 1100 m-hez érünk, és már nagyon rángatja a fejét, szárat kér hogy végre futhasson, de még nem. Ő továbbra is fut, most kicsit gyorsabban. 1200 m-nél elengedem, ő nagyot prüszköl ogy végre szárat kapott és rákapcsol. A másik lovat fokozatosan lehagyjuk, hasítjuk a levegőt, végigszáguldjuk az utolsó 100 m-t. A célt szinte átrepüljük, majd ügetünk kicsit. Végül élénk lépésben az edzőhöz megyünk. Ő azt mondta hogy 4 lóhosszal hagytuk magunk mögött az iramlovat. Büszke voltam rá nagyon. Edzés után az iramlovak tulajdonosával lépkedtem körbe fél órát a pályán,jól elbeszélgettünk. Miután ők elmentek, énis az istállóba mentem és leszerszámoztam Medicine-t. Kicsit áttörölgettem, majd a bokszába vezettem és kapott enni. Adtam neki egy puszit, majd elmentem.

Megint eljött a vasárnap. Eltelt egy újabb hét, és a mai nap megint lazítás lesz, Medicine örömére. Ma csak délelőtt tíz óra körül megyek ki hozzá, a reggelijét már megkapja a lovásztól. Szépen lassan a legelőre vezetem, ahol kint lehet egészen délután háromig. Jól elvan a legelőn. Szereti tömni a hasát, így szinte csak eszik és eszik és eszik. Miután teleette magát a legelőn, a járatógépbe vezetem, ahol ma egy órát sélál. A séta után fél órát úszni megyünk, majd a jól ismert szaunában egy órát marad. Szauna után egy hátellazító ,,masszírozást" kap. Ettől elenged, nem lesz feszült. Utána elmegyek és jól kikupálom. Alaposan lemosom, kifényesítem a szőrét, a patáit lekenem pataolajjal, a végbélnyílást és az orr-,és szemkörnyéket is megtörölgetem más-más szivaccsal. Ezek után kifésülöm a sörényét, kiszálazom a farkát. Kap egy répát, majd a bokszába vezetem, ahol várnia kell, míg kikeverem a vacsoráját. Miután végeztem vele, odaadom neki, ő pedig boldogan tömi, két pofára. Belépek mellé, ölelgetem, beszélek hozzá. Ő lassan befejezi az evést, és hozzám bújik. Egy idő után elfogy a türelme és újból nekiáll enni, mi mást is csinálhatna. Megölelem mégegyszer, megvakarom a füle tövét, majd kimegyek a bokszból, becsukom és magára hagyom.

 Ne lopd el! | Copyright | Cappy & My Medicine | Windmill Hoof Meadows | www.horsandel.gportal.hu